egy másik világ

Nem volt szebb lány kerek e világon, mint Almatea. Hajában mintha napsugárból font fürtök repkedtek volna amikor reggel kócosan kikelt ágyából és megrázta fejecskéjét. Minden élő és élettelen együtt köszöntötték az ébredőt. A madarak vidám dalba fogtak tiszteletére és még a levegő is édesebbé vált, ha kinyitotta ablakát, hogy mélyet szippantson a kora tavaszi légből. A természet csodálattal adózott szépségének, és ezernyi cseresznyefa virággal borította be a kacagó lányt......

Egy darabig még figyelte a villogó kurzort a képernyőn, aztán nagyot kortyolt a reggeli kávéjából és undorodva nyomta meg az entert. "Ettől hánynom kell"-gondolta és ebben a pillanatban, mintha szavait akarná igazolni savas böffentés türemkedett fel torkán. Gyorsan leküzdötte rosszullétét és próbált az előtte álló nap feladataira koncentrálni. Ha ma sem telefonál kiadójának, az biztos hogy a Georgeból, Steveből, és Peteből álló kiadói-inkvizíció máglyahalálra fogja ítélni. Még valamikor októberben történt, hogy George, a kiadója egy kávézóba invitálta, hogy ott aztán egy forró tea és kávé között kedvesen, de annál határozottabban figyelmeztesse kötelességére, miszerint illene már valamit felmutatnia legújabb regény kéziratából. Sarah rezzenéstelen arccal közölte, hogy ne aggódjon, mert készül az újabb nagy mű, és már a karácsonyi vásáron piacra dobhatják Beautiful Appletea legújabb kalandjait. Ebből persze egy szó sem volt igaz, és egy röpke pillanatra mintha George is átlátott volna a hazugságon, de aztán inkább elfordította tekintetét Sarahról és mintegy a kávéscsészéjébe morogta:

-Nagyon ajánlom, hogy igazat mondj!

Sarah tudta, hogy a King és tsa kiadó kis dédelgetett kedvenceként még ezt a hazugságot is megengedheti magának, de világos, hogy már nem sokáig. A legutóbbi Almatea könyv is nagy sláger lett, legalább három utánnyomást megél majd. Volt valami halvány elképzelése arról, hogy miért szeretik annyira könyveit a középkorú háziasszonyok, de ha megfeszült sem tudta kitalálni mi lehet igazából Almatea hatalmas sikerének titka. Az egész történet a kis lolitáról, aki ibolyakék szemekkel bámul a világba és mindenkit megbabonáz, majd ugyanolyan ártatlanul lép tovább...szóval ez az egész túl szirupos és hányingert keltő Sarah ízlésének, ráadásul olyannyira élettől elrugaszkodott, hogy az véleménye szerint inkább beillenék valami paródiának. Ennek ellenére a könyvek fogytak, sőt azt is lehet mondani, hogy vitték mint a cukrot. Aztán egyszer csak beállt az áramszünet. hallott már más íróktól is erről az állapotról, amikor az agy kifárad és a rövidzárlat akár hetekig is eltarthat. Sajnos azonban a valóság az, hogy Sarah már négy hónapja egy sort sem tudott összehozni "kiskedvence" életéről. Hiába próbálkozott a nap minden szakában megírni a sorozat következő kötetét, folyton azt vette észre, hogy a dolog kicsúszik az irányítása alól.

Felállt, hogy egy újabb adag kávét töltsön magának, de az előbbi savas íz emléke arra késztette, hogy inkább letegye a bögrét, és egy keksz majszolásához fogott.

Három évvel ezelőtt pattant ki fejéből Almatea alakja. Akkor nagyon szórakoztatta a munka. Almatea olyan volt, amilyen Sarah csak szeretett volna lenni: fiatal, gyönyörű, naív és felszínes. ha az élet olyan egyszerű lenne mint abban a világban, akkor egy nőnek sem kellene szenvednie sem a ráncoktól, sem a szerelmi bánattól. A könyveiben végül mindig mindenki boldog lesz bármilyen kerülőkön keresztül kell is oda eljutnia. A valóságban pedig akármennyire vágyik rá, mégsem sikerül.